„Istenhez vágyódó ember”

2024. augusztus 11.

„A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened? Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot. Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!” Zsoltárok 42:1-6. 

Kedves Gyerekek! Az utóbbi néhány alkalommal a Zsoltárok könyvéből szólt hozzánk az ige, és most innen folytatjuk. Az egyik legtöbbet idézett rész kerül most elő, a 42. zsoltár.

A Zsoltárok könyvében a legtöbb esetben ismerjük a szerzőt, így legtöbbször Dávid nevével találkozunk. De 11 zsoltár elején olvashatjuk a Kóráh fiai nevet, és elsősorban erről szeretnék most beszélni.  

Érdemes néhány dolgot elmondanunk erről a személyről, Kóráhról. Mózes IV. könyve beszél erről: „Kórah, aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abírámmal, Elíáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt, és föllázadtak Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség fejedelmei, a gyülekezet képviselői, közismert emberek voltak. Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az ÚR gyülekezete fölé?! Hiszen szent az egész közösség a maga egészében, és közöttük van az ÚR!” IV. Mózes 16:1-3.

Kóráh lévita volt, aki a templomi szolgálatokat végezte. A léviták Lévi leszármazottjai, a 12 törzsből egyedül ők nem kaptak területet az Ígéret földjén, így belőlük lettek a papok, akiket szolgálataikért a nép ellátott. Ezen kívül külön lévita városban is laktak, mentesek voltak az adó és a katonai szolgálat alól. Itt azt olvashattuk, hogy Kóráh és társai lázadást szítottak Mózes ellen: többet szerettek volna, megelégelték Mózes vezetését, uralkodni szerettek volna, és nem elégedtek meg a templomi szolgálattal. De csak Mózes ellen lázadtak? Itt sokkal súlyosabb dologról volt szó: az Úr ellen lázadtak, és az Úr rendje ellen. Isten nagyon keményen válaszolt a tettükre: „Ezért a föld megnyitotta száját és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. De Kórah fiai nem haltak meg.”

Kedves Gyerekek! Nagyon tanulságos ennek a zsoltárnak a kezdő mondata: Kóráh fiainak zsoltára. Egy tévútra került apa utódai „nem haltak meg”. Nem kellett, hogy szülők bűnei az ő életükben is folytatódjanak. Ennek nagyon komoly üzenete van az életünkre nézve. Mindegy, hogy milyen családba születünk bele, az Úr mellett mindenkinek egyénileg kell döntenie. Az Úrnak csak gyermekei vannak, de unokái nincsenek! Ha hívők a szüleitek, az Titeket nem visz a mennybe, attól nem lesz üdvösségetek. Ez egy nagy lehetőség, hogy halljatok az Úrról, de Jézus Krisztus mellett személyesen nektek kell döntenetek. Így dönthet az is Úr mellett, akinek a szülei nem jó irányba mennek (mint itt Kóráh), ő is követheti az Urat, hihet Jézus Krisztusban, hiszen nincsen átok alatt.  

De honnan tudjuk, hogy Kóráh fiai jó kapcsolatban voltak az Úrral? A zsoltár kezdő mondata mutatja, hogy mi a legfontosabb a szerzők számára: „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!” Kóráh fiainak a legfontosabb az volt, hogy Istennel kapcsolatban legyenek. Leginkább az Ő házába, a templomba vágytak, ami ezt a szoros kapcsolatot fejezi ki. Másrészt tudták azt is, hogy Istentől várhatják csak a segítséget: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!”

Ha megnézzük a többi zsoltárt, ami Kóráh fiaitól származik, hasonlókat olvashatunk. Idézzünk fel néhány igeverset:

„Hirdetem nevedet minden nemzedéknek. Ezért magasztalnak majd a népek örökkön-örökké.” Zsoltárok 45:18

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.”  Zsoltárok 46:2-3

„Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert a felséges ÚR félelmetes, nagy király az egész földön.” Zsoltárok 47:2-3

Kedves Gyerekek! Egy olyan zsoltárba olvashattunk bele, amelynek középpontjában az Úrral való személyes kapcsolat van. Hálásak lehetünk azért, hogy sokkal többet ismerhetünk ezzel kapcsolatban: ismerhetjük Jézus Krisztust, aki a halálával eltette az útból, odaszegezte a keresztfára a minket sújtó adóslevelet, eltörölte a bűneinket. Higgyünk Őbenne, és adjunk ezért hálát, hiszen nem adhat nekünk sem más örök életet!

Ámen

Uherkovich Zoltán

2024. augusztus 11.